Magyar
Egy ország demográfiai folyamatai erős összefüggésben állnak a gazdaság legtöbb ágazatának alakulásával. Nincs ez másként az ingatlanpiacnál sem, ahol a keresletet és az árakat is jelentősen meghatározza, hogy egy adott térségben az odavándorlók vagy az elvándorlók vannak többségben, valamint hogy milyen módon alakul a születések és halálozások egymáshoz viszonyított aránya. Ezzel kapcsolatban megnéztük, hogy az országban mely térségek vannak a legkedvezőbb és melyek a legrosszabb helyzetben és mindez milyen összefüggéseket mutat a népességváltozás és az ingatlanárak alakulásával.
Egy terület népességének változását a természetes szaporodás és a vándorlás összesített egyenlege határozza meg. Ez alapján Magyarország már évtizedek óta népességfogyást mutat. A Föld országai közül a legelsők között indult el a népesség csökkenése, ami 1981 óta folyamatosan tart. Országon belül azonban ebben is jelentősek a különbségek. Míg a budapesti agglomerációban és a nyugati országrészekben növekedni tudott a települések népessége, addig minden más térségben jelentős volt a népességvesztés, ami a lakásárakban is megmutatkozik.
Az Otthontérkép adatai alapján mindössze kettő olyan megye van, amelyben a legutóbbi két népszámlálás - 2001 és 2011 - között nőtt a népesség. Győr-Moson-Sopron megyében 2%-kal, Pest megyében bő 12%-kal laktak többen a 10 éves periódus végén. Ezzel szemben Tolna, Borsod és Nógrád megyében közel 8%-os volt a népességcsökkenés, Békésben pedig megközelítette a 10%-ot.
A tendencia mögött különböző okok húzódnak meg. Mind Nyugat-Magyarország mind a főváros-környéki települések népessége főként az odavándorlások miatt tudott növekedni. Győr-Moson-Sopron megye a schengeni övezethez való csatlakozás miatt válhatott az Ausztriában munkát vállalók kedvelt lakhelyévé, míg Pest megye irányába már a rendszerváltás utáni évtizedben megindult a fővárosból a középosztály kiáramlása.
Önmagában a természetes szaporodást vizsgálva már Nyugat-Magyarország is kedvezőtlenebb képet mutat, szinte mindegyik ottani járásában negatív volt az egyenleg. Ebben a mutatóban a legjobb helyzetben a budai agglomeráció települései valamint Észak-Kelet Magyarország - Borsod, Szabolcs és Hajdú-Bihar megye északi része - vannak. Ezeken a területeken a magasabb születésszám önmagában is elég lenne a népesség szinten tartásához vagy enyhe növekedéséhez is. Míg azonban Budapest nyugati elővárosaiban ehhez pozitív vándorlás is társul, addig az észak-keleti országrészben olyan mértékű az elvándorlás, hogy még így is az országos átlagot meghaladó volt a népesség csökkenése.
Az utóbbi két népszámlálás között a fővároson belül a legnagyobb népességveszteséget a belvárosi kerületek szenvedték el. Az V., VI. és VII. kerületben is több mint 12%-kal csökkent 10 év alatt a népesség, bizonyos peremkerületekben azonban az agglomerációs településekhez hasonlóan - bár azoknál kisebb ütemben - tudott nőni. A legjobb eredményt a XIII. és a XVII. kerületek érték el, amelyek mindegyikében 4% feletti volt a népességnövekedés, de pozitív demográfiai eredményt ért el a XIV., XVIII., XXII. és XXIII. kerület is.
A kerületek népessége többnyire magasabb, mint a Budapest környéki járások többségében, így egy adott számú népesség agglomerációba költözése nagyobb arányú növekedést okozhat a főváros környékén, mint amekkora arányban a kerület népessége csökken. Így fordulhat elő, hogy míg Budapesten a legnagyobb csökkenés 12% körüli volt, addig az agglomerációban ez jelentősen magasabb is lehetett. A következő táblázatból jól látszik, hogy az akkor még kistérségi szinten működő területegységekben mekkora volt a népességnövekedés.
Ezt támasztja alá a fiatal korosztály népességen belüli aránya is. Ez alapján a 21 év alattiak teljes népességhez viszonyított aránya Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legmagasabb. A harmadik helyen Pest megye áll, ami igazolja azt, hogy a pozitív vándorlási egyenleg mellett a relatíve magas születésszámoknak is köszönhető Pest megye növekvő népessége. Ezzel szemben Győr-Moson-Sopron megyében átlagos a fiatalok népességen belüli aránya, így az itteni népességnövekedés inkább a pozitív vándorlási egyenlegnek köszönhető mintsem a magas születésszámoknak. A legkisebb a fiatalok aránya Budapesten, ami részben a már említett kiköltözők magas számából is adódik.
Egy terület népességének növekedése rendre a lakások iránti magasabb keresletet is magával hozza, ami magasabb árakat eredményez. Jól mutatja ezt, hogy Budapest kivételével Győr-Moson-Sopron és Pest megyében a legdrágábbak a lakások, míg a lista végén Békés, Borsod és Nógrád megye áll, ahol egyben a legnagyobb volt a 10 év alatt bekövetkezett népességcsökkenés aránya is.
A lakásárak és a népességváltozás között tehát meglehetősen erős kapcsolat van, mivel a növekvő népesség egyben növekvő keresletet is generál, ami a lakáspiac élénkülését és az árak emelkedését hozhatja magával. Hozzá kell azonban tenni, hogy a népesség növekedése önmagában még nem jelent garanciát az ingatlanpiac felélénkülésére, ahhoz leginkább a fizetőképes kereslet növekedése szükséges. Így fordulhat elő az, hogy Budapesten a népesség csökkenése majd stagnálása ellenére átlag feletti lakásárakkal találkozunk, míg más megyékben továbbra is alacsonyak az árak és egyre több a rossz minőségű, eladhatatlan lakás.
