Magyar
Becslésünk szerint évi 600-700 milliárd forint lakáshitelt kellene kihelyezniük a magyar bankoknak ahhoz, hogy egészségesnek mondható, évi 6-8%-os ütemben nőjön a lakáshitel-állományuk. Az elmúlt 12 hónapban (hitelkiváltásokkal együtt) mintegy 380 milliárd forintnyi új lakáshitel talált gazdára, tehát még távolinak tűnik a "cél", de ha fennmarad az új kihelyezések bővülésének üteme a CSOK-nak is köszönhetően, jövőre elérhetjük ezt a szintet. Most 10 újabb ábrán mutatjuk be a minden jel szerint boom előtt álló magyar lakáshitelezés helyzetét.
Csipkerózsika-álmából ébredezik 2013 óta a magyarországi lakáshitelezés, a tavaly kihelyezett 362 milliárd forintos kihelyezés egy év alatt másfélszereződést jelent. A válság előtti boomhoz képest azonban nagyjából feleakkora ez a mostani, a korábban népszerű szabad felhasználású jelzáloghiteleket is figyelembe véve pedig össze sem hasonlítható ez az aktivitás a válság előttivel.
Látszólag megközelíti a lakáshitelekét az új fedezetlen fogyasztási hitelek volumene is, mivel azonban a lakáscélú hitelek hosszabb lejáratúak, jóval nagyobb súlyt képviselnek a bankok teljes hitelállományában, így alacsonyabb kamatszintjük ellenére a bankok eredménytermelésében is jóval nagyobb a jelentőségük.
A CSOK igazi felfutását megelőzően mélyponton tartózkodik az új lakások piaca, amit a lakáscélú hitelek felhasználás szerinti megoszlása is jól mutat. A lakáshitelek 60%-át használt lakások vásárlására, további 32%-át pedig felújításra, bővítésre, hitelkiváltásra vették fel 2015 végén.
Ahogy korábbi cikkünkben már részletesebben is írtunk róla, lassan, de biztosan nő a hosszabb kamatperiódusú hitelek aránya, ami annak is köszönhető, hogy már 5 év feletti kamatfixálás mellett is elviselhető törlesztőrészlet érhető el.
Közel 3000 milliárd forint a magyar lakossági banki lakáshitel-tartozása, ami a teljes lakossági hitelállomány több mint felét jelenti. A lakáshitel-állomány az elszámolás óta (11 hónap alatt) 4%-kal, a teljes lakossági hitelállomány pedig 6%-kal esett vissza amiatt, hogy a törlesztések még mindig felülmúlják a hitelfelvételeket.
Az MNB bankszektorra vonatkozó jövőképe alapján 6-8%-os állománynövekedés lenne egészséges évi 2-3%-os GDP-bővülés mellett. Becslésünk szerint ennek eléréséhez évi 600-700 milliárd forintnyi új lakáshitelt kellene kihelyezniük a bankoknak, kompenzálandó a korábbi hitelek (annuitásos jellegük miatt) gyorsuló tőketörlesztését. Az új kihelyezések fent említett másfélszereződésének fennmaradását feltételezve jövőre elérhetjük a kívánt szintet. Efölött azonban (vagy akár előzetes jelleggel) már akár a túlzott hitelezés megakadályozását szolgáló adósságfék-szabályok szigorítását is fontolóra veheti az MNB. Úgy tudjuk, ezt már nem is tartják olyan távoli lehetőségnek a jegybanknál.
A 2011 eleji szinthez képest negyedével van ma kevesebb Magyarországon, és a forintosítás hatására közel 200 ezer lakáscélú devizahitel forintosodott vagy "fogyott el".
A lakossági hitelezés kockázatai az adósságfék-szabályok szigorítása nélkül is kisebbek, mint korábban. Az egységnyi felvett hitelre jutó adósságszolgálati teher az árfolyamkockázat hiányának köszönhetően várhatóan jóval kisebb lesz a korábbinál, miután az átlagos lakáshitel-kamatszint a korábbi devizahitelek kezdeti szintjére csökkent.
Utolsó két ábránk bemutatja, mennyire visszaszorultak a magas (80% feletti) hitelfedezeti aránnyal (LTV) rendelkező hitelek a hitelezésben annak köszönhetően, hogy ilyet csak hitelkiváltási célra lehet felvenni.
Míg korábban a devizahitelek jó részét így vették fel az ügyfelek (vagy az árfolyamváltozások miatt kerülhetek ebbe a kategóriába), manapság bőven 80% alatt van az új lakáshitelek átlagos LTV-mutatója.
